Egy elégedett olvasótól kaptam levelet, aki hosszú próbálkozás után végül rátalált arra a cipőre, és arra a márkára, ami számára a legmegfelelőbb. Az eset tanúlsága talán az, amit korábban már sokat hangsúlyoztam, hogy érdemes felpróbálni minél több márkát, és nem hirtelen felindulásból megvenni az első kiszemelt márka termékét.
Kedves András!
Az Ön blogját március környékén kezdtem el látogatni, a Google-ben találtam rá, amikor a gördülő talpú cipőkről szerettem volna többet megtudni. Először is szeretném megköszönni a bejegyzéseket, mert sokat segítettek nekem abban, hogy kiválasszam a lábamnak (és a pénztárcámnak) megfelelő lábbelit.Egy évekkel ezelőtti röplabdás sérülés következtében megsérült a bal térdem, de nem mentem el vele orvoshoz, csak egy második baleset után, amikor napokig nem tudtam ránehezedni a bal lábamra. Kiderült, hogy a bal térdemnél az elülső keresztszalag elszakadt, és több kisebb porcdarab is levált, akkor azt ajánlották, hogy műtessem meg, de egy másik ortopéd szakorvos azt mondta nem fontos, inkább erősítsem a combizmomat. Az utóbbit választottam.Ezek után kezdődtek az apró, de annál zavaróbb problémák, a térdem többször összecsuklott, olykor fájt, majd a jobb is fájni kezdett, mert azt terheltem jobban. Természetesen mindennek hatására szörnyen fájt a hátam és a derekam, amikor hallottam a gördülőtalpas cipőkről, úgy gondoltam kipróbálom.
Először egy Scholl Starlit cipőt vásároltam, habár a blogon találtam róla negatív kritikát is. A választásomban közrejátszott a hiúságom is, no meg a pénzszűke. Így kiválasztottam a gyönyörű, szürke, balerina fazonú s208-as darabot (http://www.starlit-scholl.com/collection/collectionDetails/S208Grey.aspx).A cipőt körülbelül 6 hétig hordtam, először kissé furcsa érzés volt a gördülő talp, de hamar megszoktam, és könnyedén jártam benne. Nem is volt probléma a cipővel, sem a járásommal, ám egyik nap észrevettem, hogy a "lebegő piramisok" kezdenek arrébb libbenni a ragasztástól... Mind a két cipőnél, ugyanott. Visszavittem a boltba, szabadkoztak, hogy ilyen még sosem fordult elő, felajánlották, hogy levásárolhatom, de visszautasítottam, visszakaptam a pénzt és rá két napra elmentem a westend-i Enquist-be és vettem magamnak egy szandált.
Nagyjából másfél hónapig harcoltam az új cipőmmel, megpróbáltam fokozatosan hozzászoktatni a lábamat, de nagyon nehezen ment, pár perc után alig vártam, hogy levehessem. Fájt benne a talpam-lábam, hólyagosra törte a bőrömet, egy idő után azt fontolgattam, hogy visszaviszem, de nem tettem.Pár hete tört meg a jég, és ez a szandál, az eddigi legkényelmesebb cipőm. Nem fáj a hátam, és nem a fáj a térdem. Előfordult, hogy 12 óra hosszat a lábamon volt, és nem volt semmi panaszom.A szandálomon sem látok semmi hibát, tart a ragasztás (pedig volt úgy, hogy rákezdett az eső, amikor hordtam), nem kopott meg a talpa, tart a bőr is. Az Enquist teszt elolvasása után döntöttem úgy, hogy ezt választom, tetszett a leírás és őszintén bevallom az ára is. Jelenleg épp egy zárt Enquistre gyűjtök, hogy ősszel se legyen gondom a járásra.
Csatolok Önnek képeket,hátha kíváncsi a szandálomra.
Még egyszer köszönöm a blogot és további eredményes blogolást kívánok Önnek!
Üdvözlettel: T.E.
Én pedig köszönöm a részletes levelet, és külön köszönet a fényképekért! Kellemes és egészséges gördülést kívánok az írónak. Íme a szandál:
Utolsó kommentek