Gördülő cipő

A Björndal gördülő talpas papucsokról már írtam korábban. Akkor egy kedves olvasó hívta fel a figyelmem erre a speciális lábbelire. Most személyesen is volt szerencsém felpróbálni ezt a papucsot. 

A lábbeli férfi és női változatban is kapható. A képen feketében a férfi, fehérben a női változat.Az első ránézésre is látszik, hogy hihetetlen éles ívet kanyarított a gyártó a papucsok alá, de ne rohanjunk ennyire előre. Lássuk a felső részeket.

A mellékelt tájékoztató szerint ezeknek a papucsoknak a felső része is illetve a talpbetét is bőr. Az az igazság, hogy ez vagy nem igaz, vagy kissé alultáplált állatokról származik az anyag, mert sem tapintatra, sem illatra, se kinézetre nem bőr a felsőrész.

Ami a talpat illeti, az egy nagyobb darab keményebb gumi vagy lágyabb műanyag, őszintén szólva nem tudtam megállapítani. A lényeg, hogy egy darab az egész, vagyis eléggé merev, és a mozgás is nagyon darabosan ment csak benne. Ráadásul séta közben a lában minden ötödik lépés után kiugrott a papucsból, amin gondos odafigyeléssel sem tudtam javítani.

Az egyetlen pozitívum a papucsban a címkéjén olvasható, vagyis, hogy nem Kínában hanem innen nem messze Ukrajnában gyártják.

Összességében ez a papucs bár unikumnak számít a maga nemében, sajnos nem úgy működik ahogy azt az ember elvárná tőle. Az ötlet jó, és már mások is próbálkoztak ilyennel (lásd a hazánkban nem forgalmazott RYN Papucsot), de a gördülő talp valahogy nem jön össze a klasszikus papucs felsőrésszel. Aki ehhez hasonló munkaeszközt keres, az inkább nézzen körül az gördülő talpú klumpák között.

A Reebok Easytone-t már több alkalommal teszteltem, és meg voltam vele elégedve. Ez a technológia immár papucs változatban is kapható. Ezt sajnos még nem volt lehetőségem kipróbálni, de egy kicsit tartok attól, hogy az instabil talp és a boka rögzítésének hiánya hogyan társítható egymással.

Természetesen nem ez az egyetlen "fitnesz papucs", hiszen a FitFlop már régóta piacon van. 

Akik látták a Mi kell a nőnek című filmet Mel Gibson-nal és Helen Hunt-tal a főszerepben, azok biztosan emlékeznek arra a filmben bemutatott Nike reklámra, amiben egy hölgy az üres, már-már falusi utakon futkorászik egyedül. A reklámban közölt üzenet szerint az út megérti a hölgyet, ezért ő gyakran visszalátogat oda és magabiztosan koptatja Nike lábbelijét azonos márkájú melegítőjében. 

Egy kicsit erre hajaztak szerintem az Asics-nél is, amikor kiadták az Asics Gel-Kayano 16-ot, és elkezdték azzal a szlogennel forgalmazni, hogy végre megalkották azt a cipőt, ami a menstruációs ciklust is figyelembe veszi! 

Érvelésük szerint az ösztrogénszintek befolyásolják a hajlékonyságot és a boltív magasságát nőkben, azaz a magas ösztrogén szintek - ez a ciklus közepe - alacsony boltívet eredményeznek, míg menstruáció alatt a boltív emelkedik. Éppen ezért a boltív alá egy háromrétegű talp került. A boltív alatt közvetlen egy szivacsos réteget találunk, alatta levegővel telt kamrát, illetve gumi/műanyag keverékét. A gondolatmenet szerint amikor a boltív ellapul a szivacs is összelapul, és amikor a boltív emelkedik, a szivacs visszanyeri eredeti formáját. 

A cipő kialakításakor természetesen további trükkökkel tették a cipőt még inkább nemre szabottá, de a fő jellegzetességét a talpa jelenti. 

Ki mit gondol erről? Próbálta már valaki?

(forrás: Daily Mail)

Új üzlethelyiséget keres az érdi Enquist márkabolt miután mind a szaküzletnek mind a hozzátartozó irodának ki kellett költöznie a cégen kívülálló okok miatt. Ez eléggé elszomorító annak tükrében, hogy ez a márkabolt nemrég 1 millió forint értékben adományozott Enquist gördülő talpú lábbeliket az Érdi Szociális Gondozó Központ Habilitációs Központjának. Ebből az adományból nem csak a gondozott fiatalok, hanem lelkes gondozóik is részesülhettek, így számukra még szebben kezdődhetett az új év! A nagyértékű ajándékokat egy évzáró rendezvény keretei között kapták meg az ajándékozottak, ahol több együttes is gondoskodott az est vidám hangulatáról. 

Ezzel kapcsolatosan jelent meg nemrég egy újságcikk az Érdi Újságban, amit itt most én is közlök. 

Egy kedves olvasóm írta meg nekem saját tapasztalatait Enquist Magic Brown lábbelijével kapcsolatosan. Ő eléggé megfontoltan döntött, sokat olvasott és több márka termékét is felpróbálta, végül a hazai gyártó termékére esett választása. Lássuk, hogyan döntötte el, hogy Enquistet vesz, illetve milyem meglátásai vannak, mint tapasztalt gördülőcipő tulajdonos.

Tapasztalataim az Enquist Magic Brown-nal

 

 A gördülőcipő mint kíméletes lábbeli már régóta érdekelt, de nem jártam utána, mivel tudtam, hogy nagyon drága, meg elég ormótlan is. Aztán egyszer rátaláltam a GördülőCipő Blogra (köszönet érte!), ahol megtudtam, hogy az MBT-n kívül más is létezik. :o) Informálódtam itt és máshol a neten, megnéztem a gyártók honlapját, olvasgattam. Eldöntöttem, hogy nekem is kell ilyen!

 A választásom az Enquist-re esett, mert tetszett, hogy ebben nem kell „újratanulni” a járást. Tetszett, hogy van gyerekméretben is, hiszen szülőként nem csak magamnak akarok jó cipőt. Tetszett a kampányuk is. Örültem, hogy magyar fejlesztés. Az akciós cipők ára pedig számomra is elérhetővé tette.  

Egy Karácsony előtti napon felkerestem az egyik nagy bevásárlóközpontban található üzletüket. A nekem tetszők közül a fehér és a barna Magic félcipő volt akcióban, ezért ezek jöhettek szóba (csak színben különböznek). A picinyke üzletben rajtam volt ugyan kb. 10 percig a kiválasztott cipő, de „korzózni” nem tudtam benne, csak pár lépést tenni, topogni. Az eladók kedvesek és készségesek voltak, nem kifogásolták, hogy álldogálok meg lépegetek benne, de kérdéseimre tulajdonképpen ők is csak a saját élményeiket tudták elmesélni. A márkaismeretük és gördülőcipőkről való tudásuk számomra nem volt túl meggyőző.

A Magic Brown felvéve nagyon kellemes érzés volt. Nem furcsa vagy szokatlan, mivel nem olyan kifejezetten gördülő a talpa, mint más márkák termékeinek. Ami egyből érezhető volt, az a sarkam tehermentesítése. Azt éreztem, hogy a súly kevésbé a sarkon van, eloszlik a teljes talpon, és a külső talpél felé irányítja a cipő.

A színe nagyon tetszett, a keresztben futó gumipánt kevésbé. A fehérnek (Magic White) számomra furcsa a felülete, rusztikusnak mondták, ez itt repedezettet jelent. Szerintem sokkal kényesebb, többet kell ápolni, ezért is választottam a barnát. Ami kevésbé tetszett, hogy a cipőfűző olyan hatást kelt, mintha egy egyszerű spárga, madzag lenne. Tartottam tőle, hogy el fog szakadni vagy szétmállik. A másik, ami kérdéses (volt) számomra, az a cipőfűzőnek való lyukak erőssége. Kicsit attól is féltem (és félek), hogy ezek a folyamatos használat következtében egyszer csak szétszakadnak. Ezért amikor belebújok a cipőbe, azóta is elég rendesen meglazítom a fűzőt, nehogy baj legyen. Szóval szerintem a fűző és a lyukasztás minősége lehetne jobb is.  

Némi próbálgatás és lépegetés után levettem, és átsétáltam az üzletházban lévő másik magyar márka üzletébe (ahol szintén nem nagyon lehet „korzózni”, bár ott nagyobb „kifutó” volt). Őszintén szólva nekem az Enquist kényelmesebb, kecsesebb és a megszokott cipőkhöz képest természetesebb viselet. Ebben a másikban eléggé fura, imbolygó érzés volt járni. A konkrét típusára sajnos nem emlékszem, egy hasonló jellegű félcipőt próbáltam. Sokkal vastagabb a talpa, és kissé bumfordi. És persze akció sem volt, holott egy több tízezer forintos vásárlásnál közel 50%-os árengedmény nagyon is jelentős, főleg ha olyan valamibe fektet az ember, amit addig nem ismert! Visszaügettem az Enquisthez, és én bizony impulzív módon meg is vásároltam a Magic Brown-t.  

Bár Karácsony előtt vettem, azóta is folyamatosan hordom. Részben a garanciaidő miatt (1 év), mert ha várok mondjuk áprilisig, akkor a negyede le is telt, részben meg mert nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz. Még havas időben is hordtam, igaz, kerülgettem a sarat meg a latyakot. A nadrág alá lábszárvédőt véve nem is olyan nagyon fagy át a lábam, bár kemény mínuszokban nem elég.

Sőt, a vásárláskor kapott tájékoztató papír tiltása ellenére napi szinten biciklizek is benne. Persze ne gondoljon senki holmi hegyi bringázásra, a városi bringámmal megyek ide-oda rövid távokon (ügyintézés, bevásárlás, stb). Nem száguldozok, nem terhelem a cipő orrát.  Ami hiányérzetem van, hogy ebben csak járni lehet. Ezt gondolom úgy értik, hogy fegyelmezetten sétálni :o).  Például még azt is leírták, hogy guggolni is csak telitalpon… Hát, jó. Bár én azért tavasztól kirándulni fogok benne, meglátjuk mit bír. Meg bringázni továbbra is, akkor már nagyobb utakat is.

Fájdalmat vagy bármilyen kellemetlenséget a cipő viselése közben egyáltalán nem tapasztaltam, sem kezdetben, sem később.

És hogy milyen érzés az Enquist Magic Brown viselése? Ezt addig nem is tudtam, amíg pár napot nem ebben voltam folyamatosan. Aztán egy nagyon hideg napon, amikor nagy volt a hó is, visszavettem a hagyományos csizmámat. Hú, hát nagy meglepetéssel vettem észre, hogy nagyon kemény, nagyon ütődik a sarkam! Meg valahogy úgy lapos, ahogy az nem jó. Ezt egészen addig, míg meg nem tapasztaltam egy sokkal kímélőbb cipőt, nem is tudtam! ! ! Ez tényleg meglepett. Addig is olvastam, hogy a hagyományos cipők nem mindig a legjobbak, de ez nagyon más érezve.  Azóta, ha nem muszáj, nem veszek fel másikat. … Hát, ez elég reklámízű, de így van. 

Sőt, azt tervezem, hogy tavaszra a hatéves kisfiam részére is vásárolok egy szandált vagy félcipőt. Főleg, ha az is lesz akcióban! Még akkor is, ha gyorsan nő a lába. És még akkor is, ha tuti biztos, hogy nem rendeltetésszerűen fogja használni, mert ugrál, rohangál, fut, mászik.

Ami tetszik az Enquist-ben, hogy azon kevesek közé tartozik, akik a gyerekekre is gondolnak. Ami meg tetszene, ha olyan gyerekekre is gondolnának, akik mozgásban vannak… mert a gyerek már csak ilyen, mozog. Nem csak jár, hanem pl. hirtelen irányt változtat, jó esetben  még kerékpározik is… amiket ugye egy ilyen cipőben nem szabad… A gyerek, és főleg a kisebb gyerek gyermek mivoltából adódóan nem képes a gördülőcipőt rendeltetésszerűen használni.  Muszáj ugrálnia, futkároznia, szökdécselnie. Jó lenne, ha mindezt jó minőségű cipőben tehetné. (Ez fejlesztési javaslat volt, hátha olvassák az illetékesek :o) 

Összességében:  a járás könnyedsége, kényelme, az ízületek kímélése - és a tudat, hogy ez a cipő jó a lábamnak, no meg persze az elérhető ár nekem épp elég ahhoz, hogy ebben a márkában gondolkozzak a jövőben is.

Tisztelettel,

M.A.

Az olvasók nevében is köszönöm ezt a nagyszerű, világos és nem utolsó sorban szórakoztató beszámolót. Szerintem ezzel mi is csak gazdagodtunk. Végül lássuk a fényképeket a Magic Brown-ról:

Egy kedves olvasótól kaptam ezt a levelet, akit nemrég családja ajándékozott meg egy RollSTEP Athen lábbelivel.

Kedves Dr. Székely András!

Engedje meg, hogy elküldjem Önnek tapasztalataim a gördülőtalpas cipőről!

A családom az 50. születésnapomra lepett meg egy Rollstep Athen cipővel, a csípőkopás okozta fájdalom enyhítésére (elég előrehaladott a dolog, ezt már igazáből csak műtét útján lehet orvosolni, de a fájdalmon talán fog enyhíteni). Ez egy fekete, bőr cipő, szerintem elég esztétikus, bár a magas talphoz hozzá kellett szoknom. Ahogy a viseléséhez is...

Nem volt könnyű hozzászoknom, kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mint ha hajón kellene járnom. A lépcsőn való közlekedés, főleg lefele nehéz volt, a cipő instabilitásából adódóan, egyensúlyoznom kellett benne egész nap. Két-három napig tartottak ezek a jelenségek, utána sikerült hozzászoknia a lábaimnak, izomláz kíséretében, ahogy az más testtartásra "kényszerített".

De ahogy elmúlt a fájdalom, abszolút kényelmesen tudtam hordani. A csapadékos időszak idejére normál cipőre váltottam, ezért körülbelül egy hónapot tudtam hordani, reméljük, a szárazabb idő hamar jön, hogy újra viselhessem. 

Tisztelettel, 

S. Cs.

A gördülőcipő vásárlás előtt állók nevében is köszönöm a kedves levelet, a fényképeket, és hogy megosztotta velünk tapasztalatait. Kérem, hogy, amint eljön a jó idő, és újra hordani fogja az Athen-t, írja meg tapasztalatait.

Íme a levélben szereplő RollSTEP Athen Black:

További információ erről a márkáról ezen az oldalon.

Korábban említettem Daniel Lieberman nevét, aki a Harvard Egyetem Skeletal Bio Lab vezetője és megszállott mezítlábas futó. Szenvedélye egyrészt a munkájával is egyenlő, hiszen az ő tanszékén vizsgálják az izzadás, a táplálékfeldolgozás, a rágás, a dobás, a sétálás és a futás evolúcióját és biomechanikáját. Most az egyik híres cikkét vettem górcső alá:

 Link: Foot strike patterns and collision forces in habitually barefoot versus shod runners

A cikk a futásról, a futás közben eredő erők vizsgálatáról illetve a különböző futási technikák vizsgálatáról szól. A cikk első mondata nagyon találó, mely szerint az ember évmilliók óta fut, a futócipőt viszont csak az 1970-es években fedezték fel! Mivel Liebermant nagyon foglalkoztatja az evolúció, az első kérdés az, hogy őseink valyon milyen technikával futottak, pontosabban, hogy futáskor először a sarkukkal érintették a talajt, vagy esetleg lábuk egy másik részével? 

Először is tisztáznunk kell három fogalmat: 

1. RFS - rear foot strike - amikor a sarkunkkal érintjük először a talajt, majd a lábközépcsontokon át a lábujjakra vezetjük át a lendületet.
2. MFS - mid-foot strike - amikor nagyjából lapos talppal érintjük a talajt, vagyis az teljes felületén érintkezik a talajjal futás közben, lábletételkor.
3. FFS - front foot strike - amikor a láb elülső része érinti először a talajt, majd a lábközépcsontokon át a sarokra vezetjük át a lendületet. Ez egy nagyon érdekes, olvasás után meglehetően értelmetlenül hangzó technika, ezért én is kipróbáltam, és azt találtam, hogy meglepően kényelmes!

A vizsgálathoz használt minta eléggé egyedi volt. Az alap kitétel az volt, hogy csak olyanokat vizsgálnak meg, akik heti minimum 20 km-t futnak rendszeresen. A csoportok:

1. amerikai hobbi futók, akik cipőben futnak
2. kenyai (Rift Valley Province) futók, akik gyermekkorukban mezítláb futottak, de már cipőben edzenek és futnak
3. amerikai futók, akik gyermekkorukban cipőt viseltek, de néha mezítláb edzenek
4. kenyai futók, akiknek soha nem volt cipő a lábukon
5. kenyai futók, akiknek ritkán van cipő a lábukon, tehát nem teljesen azonosak a négyes számú csoporttal

Engem eléggé meglepett a cikk által közölt eredmény, mely szerint a hobbiszerűen mezítláb futók gyakrabban futnak FFS illetve MFS technikával, míg az állandóan cipőben futók szinte kizárólag az RFS technikát alkalmazzák - vagyis először a sarkukat teszik le. Ez utóbbihoz a modern futócipők kiképzése is hozzájárul.

A második érdekes dolog, amit találtak, hogy még kemény talajon is, azok akik mezítláb FFS technikával futnak (vagyis lábujjhegy-lábközép-sarok irányú mozgást végeznek lábaikkal) sokkal kisebb erőknek teszik ki izületeiket, mint azok akik bár futócipőben, de RFS technikával futnak. Ebből Lieberman és társai arra következtetnek, hogy őseink valószínű, hogy FFS vagy MFS technikával kergették a vacsorájukat, mert így jobban védték ízületeiket, és így kerülhették el azt, hogy egy csúnya bokaficam miatt belőlük legyen valakinek a vacsorája. (Persze ő nem teljesen így fogalmaz, de ez a lényege). 

Továbbá megállapítást nyert, hogy azok akik mindig cipőben futottak (RFS technikával), mezítlábas futáskor sem felejtik el ezt a rossz technikát, azaz a csupasz sarkukat ütik a talajnak először futás közben. Jó hír viszont, hogy ez a csoport  egy idő után rájön, hogy helytelen a technikája, és egyre kevésbé dorsalflectálja lábát (az a mozdulat, amikor a talpam a térdem írányába mozdítom), így védve a sarkát illetve a felsőbb izületeit is. 

Akik soha nem viseltek cipőt, vagy rendszeresen futnak mezítláb is, azok extrém ritka esetben futnak RFS technikával (egy-egy ütem erejéig). Ők főleg FFS illetve MFS technikával futnak, de az előző a dominánt. 

A következő ábrán futás közben a tajjal történő érintketés különböző fázisaiban eredő erők nagyságát láthatjuk. Az (a) ábra az RFS technikát demonstrálja mezítláb, (b) szintén RFS technika, de cipőben (c) FFS technika mezítláb.

Ezeken az ábrákon az idő függvényében ábrázolódik a futás különböző fázisaiban a futó lábára (és onnan vissza a térdeken, a gerincen át a koponyáig) nehezedő erő a teljes testtömeg függvényében ( erő= tömeg x gyorsulás). Érdekes, hogy akár cipőben, akár mezítláb fut az ember RFS technikával ("a" és "b" ábra), vagyis a sarkát teszi le először, az mindig dupla csúcsot eredményez! Azaz a testsúlyból és a gravitációból származó erő duplán nyírbálja izületeinket. 

Viszont, ha FFS technikával futunk, akár mezítláb, az egy szép, szimmetrikus és, ami nagyon fontos, csupán egyetlen csúcsot eredményez! A láb gyönyörűen gördül, de nem úgy, mint a gördülőcipőben, hanem pontosan ez ellenkező irányba! 

A második ábrán az látszik, hogy az ütközés pillanatában, tehát amikor a láb a talajhoz ütődik, milyen nagyságú erők érik a testet. A szöveg alapján a cipőben történő RFS technikához képest a mezítlábas FFS (Barefoot) technika heted annyi terhelést jelent az ütközés pillanatában! 

Röviden azt állapíthatjuk meg az olvasottak alapján, hogy a mezítláb történő futás nem csak kényelmesebb, de alkalmazásával elkerülhetők a folyamatos túlerőltetésből eredő lábsérülések is. Az Internetet böngészve nem találtam egyetlen hazai mezítlábas futó klubot, de aki tud ilyenről, vagy tagja egy ilyen klubnak, kérem, hogy jelentkezzen. Továbbá várom azoknak a hozzászólásait is, akik próbálták már, vagy rendszeresen futnak mezítláb (is). 

Örülök, hogy egyre többen követik a gordulocipo.blog.hu-t és az első három mért hónap alatt 17,000 egyedi látogatót üdvözölhetek! Ez a sok ember átlag 4,9 oldalt vagyis nagyon-nagyon sok bejegyzést olvasott el, illetve  egyre több a komment és a személyes tapasztalat. Az alábbiakban szeretnék néhány tanácsot adni a blog minél jobb felhasználása érdekében. 

1. Iratkozzunk fel a Gördülőcipő Blog RSS csatornájára a következő linken. Egy megfelelő RSS olvasó segítségével, például FeedReader, anélkül tájékozódhatunk a legfrissebb cikkekről, hogy a blogot meglátogatnánk. Ez esetben egy külön kis program olvassa be ha érkezik friss cikk, és egy ilyen hírolvasó segíségével akár 100 blogot illetve gyakran frissülő weboldalt is nyomon követhetünk. Ebben az a kényelmes, hogy csak friss cikkek beérkezésére hívja fel a program a figyelmünket, a még nem frissült oldalakról nem kapunk jelzést.
2. Használjuk a címkéket vagyis a tag-eket. Minden cikket alaposan megcímkézek, azért, hogy később könnyebb legyen őket előhívni, illetve könnyebb legyen rendszerezni. A Címkéket a blog jobb oldali oszlopában találjuk. Egy-egy címke után megjelenik egy szám, mely jelzi, hogy hány azzal a szóval megcímkézett bejegyzés van már a blogon. Például ha valaki cipőtesztekre kíváncsi, akkor kattintsa meg a "cipőteszt" címkét, és ezeket a cikkeket fogja megkapni. Ha a márkákat szeretné jobban megismerni, kattintson a "márkabemutató" címkére, és ezeket a bejegyzéseket olvashatja.
3. Írjanak emailt! A blog jobb oldali oszlopában található az email címem, melyre várom a visszajelzéseket, képeket, történeteket saját gördülő talpú cipőitekkel kapcsolatosan.

   

4. Kommenteljünk vagyis reagáljunk a cikkekre! Minden bejegyzés után némi regisztrációért cserébe megoszthatjuk a szerkesztővel és a többi olvasóval gondolatainkat, véleményünket egy-egy cikkről. Éljünk ezzel a jogunkkal!

Remélem tudtam némi támpontot adni, és ezeket a tanácsokat más blogok olvasásakor is használni fogják.

Üdvözlettel,

dr. Székely András

Kedves Olvasók!

Az első GördülőcipőBlog Kvíz után itt van a második felvonás! Most öt kérdésre várom a helyes megfejtéseket emailben. A játék időtartama: 2011.01.14-2011.01.21. Sorsolás: 2011.01.22. A nyertes az ajándékot személyesen veheti át Budapesten vagy Gödöllőn az általa kiválasztott RynShop szaküzletben.

Fázik a lába? Most egy egészséges, meleg, téli Dr. Batz talpbetétet nyerhet a RYN SHOP hálózat jóvoltából!

A kérdések:

Többszörös választás (minden esetben egynél több helyes válasz van)

1. Mely hazai sportolónk választotta a RYN-t?

(a) Noszály Sándor

(b) Barta Nóra

(c) Sitku Illés

(d) Dombi Tibor

2. Mely városokban található RynShop?

(a) Debrecen

(b) Budapest

(c) Gödöllő

(d) Budakalász

3. Milyen márkák kaphatóak a fővárosi RynShop-ban?

(a) RYN

(b) RollSTEP

(c) Stretchwalker

(d) Joya

(e) Joyssy

4. A fentiek közül melyik hagyományos gördülőcipő? 

(a) RYN

(b) RollSTEP

(c) Stretchwalker

(d) Joya

(e) Joyssy

5. Melyik RYN modell?

(a) Tron

(b) Jasper

(c) Andrew

(d) Fiona

Végül a nyeremény: egy egészséges, meleg, téli Dr. Batz  talpbetét. További információ a termékről.

Egy szorgalmas olvasómtól kaptam ezt a néhány megdöbbentő felvételt:

Ezen a cipőn sem márkajelzés, sem árcédula nem olvasható, és az eredetéről sem tudunk semmit sem. Azt tudom, hogy hol árulják, és oda el fogok személyesen is látogatni, de addig erről további információt nem kívánok nyilvánosságra hozni.

Érdekes az ívelt talpba épített légkamra (utánzat?), mellyel az ismert márkák közül ez a cipő a RYN-re hasonlít a leginkább. De ne tévesszen meg senkit ez a kép, az biztos, hogy nem RYN-ről van szó, mert a hivatalos weboldalon nem találtam ehhez a cipőhöz hasonlót!