Kedves Olvasók!
A blog indulása óta eltelt idő egy fantasztikus utazás volt számomra. Köszönöm a megtisztelő figyelmet, a konstruktív hozzájárulásokat, és remélem, hogy 2011-ben is találkozunk. Addig is mindenki vigyázzon magára! Jó gördülést mindenkinek!
A tudományos folyóiratokban megjelenő cikkek témaválasztása néma megmosolyogtatja az embert. Ez csak azt bizonyítja, hogy a kutatók is emberek, néha szeretnek kiszabadulni a szűk laboratóriumokból, és csak a hobbijuknak élni. A következő cikk (ezen a linken szabadon hozzáférhető) is ennek tanúbizonysága.
A szerzők abból indulnak ki - talán tapasztalatból -, hogy a golfozók teljesítményét nagymértékben befolyásolják a sérülések illetve a hátfájás. Mivel ismerték a gördülőcipők jótékony hatásait, a vizsgálat célja egy gördülőtalpú szandál (MBT Kisumu) hatásainak vizsgálata volt:
Az MBT-s csoportba 17, a kontroll csoportba 20 férfi golfozót választottak be, akik a vizuális analóg skálán a maximális tízből legalább hármas értékűnek vélték saját hátfájdalmukat. A 0.-dik hét elején és a 6-dik hét végén vizsgálták az alanyok golfozói teljesítményét (ütő fejének maximális sebessége, labda maximális sebessége, ütéshossz), az egyensúlyozó képességüket illetve a szubjektív fájdalomérzetüket. A cikk konkrétan nem fejti ki, de én úgy vélem, hogy az MBT-s csoport tagjai a két vizsgálat között amikor csak tehették, az MBT szandált viselték.
A golfozók teljesítményében nem találtak változást (sem az átlag, sem a standard deviáció nem mutatott szignifikáns eltérést) a hatodik hét végén, bár azt feltételezték, hogy az instabil szandál rontani fogja azt. A golfozók egyensúlyozóképessége sem javult a szandál használatától, de nem is romlott. A szubjektív fájdalomérzet viszont csökkent. Egyrészt az MBT és a kontroll csoportok között a hatodik hét végén (nem szignifikáns), illetve az MBT-s csoportban a 0-dik és 6-dik héten mért értékek között volt csökkenés megfigyelhető (szignifikáns). Érdekes, hogy az MBT-s csoportban a fájdalomérzet majdnem megfeleződött, mint azt a mellékelt ábra is mutatja.
Ez a vizsgálat is relatíve kisszámú mintával dolgozott, de az eredménye figyelemreméltó. Bár statisztikailag nem teljesen megnyugtatóak ezek az eredmények, az ábrán látható trendeket nem kérdőjelezheti meg senki.
Kolléganőm a hírhedt hibás MBT Sepatu White story kapcsán lehet ismerős azoknak, akik az első napoktól olvasói a blognak. Ezt a témát már nem szeretném tovább boncolni, aki kíváncsi rá, az a fenti linkre kattintatva végigolvashatja a történetet. Nemrég meglátogattam Mónikát, mert értesített, hogy most már egy új RollSTEP Amsterdam boldog tulajdonosa.
Új gördülőcipőjét 3-4 hónapja vásárolta a helyi hipermarket üzletsorán található gyógynövény- és gyógyászati segédeszköz boltban. Tanácsaimat követve, ő is végigpróbálta a hozzáférhető palettán található összes márkát, és az összes szóbajöhető modellt (zárt klumpa), míg végül a RollSTEP Amsterdamra esett a választása. Ezt a modellt korábban én is teszteltem, és nagyon meg voltam vele elégedve. Kíváncsi voltam az ő véleményére, hiszen nap mint nap ezzel koptatja a kórház padlózatát.
Miután gördülőcipő nélkül maradt (a részleteket illetően lásd az eredeti bejegyzést), vásárolt magának egy lapostalpú, "orvosi" klumpát. Ezt követően lábfájdalmait szinte azonnal visszatértek, így biztos volt abban, hogy munkába kell neki egy gördülőcipő. Egy-két hónapig próbálkozott a különféle márkák próbálgatásával, majd vett magának egy Amsterdamot. Lábfájdalmai hozzávetőleg egy hét alatt megszűntek. Azért esett erre a modellre a választása, mert az MBT után egy olyan szeretett volna, aminek nem annyira puha a talpa, kényelmes, zárt, klumpa típusú és nem lötyög a lábán. A cipő előnyei közül kiemelte, hogy kórházi körülmények között ideális, hiszen nem kell attól tartania, hogy beázik, ha műtét közben bármi ráfolyna. Előnyösnek találja, hogy nem annyira puha a sarka, mint az MBT-nek, így nem annyira fárasztó benne a napi sok-sok megtett kilométer. A keményebb bőr szerinte előny is illetve hátrány is. Eleinte hátrányosnak találta, mert csak nehezen idomult a lábához (úgy egy jó hónap alatt), ellenben úgy gondolja, hogy a vastag, szemre jobb minőségű bőr strapabíróbb és tartósabb lesz - a régi klumpájának a felső része három hónap alatt megadta magát. A másik cipővel összehasonlítva ez a modell egy kicsit rosszabbul szellőzik.
Mint azt láthatjuk, a cipő orrát már több alkalommal sikerült a műtő berendezéseinek lábával ütköztetnie, de vele ez munkájából kifolyólag naponta előfordul. Végül megkérdeztem, hogy a lábbetétről mi a véleménye. Elmondta, hogy az első két munkanap, amikor ebben a cipőben dolgozott, a bal harántboltozata kissé égett ("afölött, ahol a talpbetétben a fekete, pillangó alakú rész található"), majd ez az érzés elmúlt. Szerinte a betét tényleg jól megdolgoztatja a lábboltozatokat. Egy fájó pontja volt a vásárlásnak, de az ő történetét ismerve ezen nem lepődtem meg: kissé kevésnek találja a fél éves garanciát, ami ehhez a klumpához jár.
Amikor az MBT megalapozta a gördülőcipők piacát, azzal a szlogennel kezdék reklámozni termékeiket, hogy az visszaadja a természetes, egészséges, mezítlábon történő mozgás, járás élményét. Azt nem tudom, hogy a híres olasz vállalat, a Vibram milyen szándékkal fogott bele a FiveFingers lábbelik megalkotásába, de az eredmény páratlan!
A vállalat története egészen egyedülálló. 1935-ben a cég alapítójának, Vitale Bramani-nak, hat hegymászó barátja az Olasz Alpokban életüket vesztették. Halálukat részben a nem megfelelő lábbelik okozták, ami arra sarkallta Braminit, hogy egy újfajta hegymászó bakancsot fejlesszen ki. Két évvel később Leopold Pirelli (a híres abroncsmárka tulajdonosa) anyagi támogatásával piacra dobta az első gumitalpat, melyet arra terveztek, hogy szélsőséges körülmények között is maximális tapadást biztosítson illetve nehezen kopjon el. 1954-ben a K2 első sikeres meghódítását egy olasz hegymászócsoport vitte véghez. Ők olyan cipőkben mászták meg a K2-t, aminek Vibram talpa volt.
A FiveFingers eredetileg túrázáshoz, hajózáshoz, mászáshoz lett kifejlesztve, de már létezik futásra tervezett változata is. A Nike Free-vel foglalkozó cikkben már említettem, hogy a stanfordi atlétika edző is ajánlja a mezítláb történő futást, de nem is gondoltam volna, hogy e mögött hatalmas tudomány áll. A Harvard Egyetemen működő, Daniel Lieberman-féle Skeletal Biology Lab külön részlege foglalkozik a mezítlábas futás biomechanikájával. A Nature című folyóiratban is publikáltak már több alkalommal, az ezekhez vezető linkeket megtalálhatjuk a weboldalukon. Itt találtam egy olyan leírást, mely szerint mezítláb futás közben az ember nem a sarkára érkezik először, hanem az előlábára és a mozgás innen vezeti el a sarok felé a nyomást. Ez kevesebb terheléshez, kopáshoz, sérüléshez vezet, viszont ezt a fajta futást gyakorolni kell, és hagyományos edzőcipőben kivitelezni szinte lehetetlen. A FiveFingers "futócipői" viszont alkalmasak lehetnek erre, mert a talp teljesen sima, és a lábujjak szabadon mozoghatnak.
Tapasztald meg a mezítláb való futás, aktív mozgás szabadságát, a FiveFingers Sprint multisport szandál segítségével. Ennél a modellnél stabilizáló pántok és az erős Vibram gumi talp teszi mindezt méginkább lehetővé. A lábujjaknak külön-külön kialakított ujj-részek javítják az ügyességet és a lépések kontrollálhatóságát, miközben a természetes járás stabilitását biztosítják.
(www.mountex.hu)
Akin már volt ilyen, az kérem írja meg, hogy milyen ez a lábbeli, mert nekem még nem volt alkalmam tesztelni.
A maraton az emberi teljesítőképesség egyik legjobb tesztje. Az olvasók közül biztosan többen láttak már közvetítést ilyen sporteseményekről, és megfigyelték, hogy az ilyen versenyeken gyakran végeznek dobogós helyen kenyai vagy valamilyen más afrikai ország hazafiai. Az ilyen közvetítés alatt gyakran vágnak be olyen képsorokat, amikor az adott népszerű sportolót mutatják otthoni környezetében. Ekkor láthatjuk ezeket az embereket kietlen pusztákon, rekkenő melegben, mezítláb futni. Állítólag sok híres afrikai maratonfutó "járt" mezítláb, futva iskolába nap mint nap, és ez sikerük titka.
A Nike cipőtervezői a mezítláb futással nem Kenyában, hanem hazai terepen, a Stanford Egyetemen találkoztak először. Nem is volt túl boldog a marketing osztály, mikor kiderül, hogy az edző gyakran veteti le versenyzőivel a drága sponzori cipőket, hogy a sportolók a focipályán futhassanak mezítláb.
Szerződésbontás helyett, kivezényelték a Nike egy kisebb csapatát, hogy vizsgálják meg, lehet e tudományos alapja a mezítlábfutásnak. Vékony nyomásérzékelő talpbetétet erősítettek 10 férfi és 10 hölgy lábára, illetve nagy sebességű kamerákkal filmezték őket futás közben. A cikk, amit ehhez a bejegyzés megírásához felhasználtam, nem volt túl informatív ezen a ponton, annyit írtak, hogy az eredmények szerint a mezítlábfutás sokkal nagyobb szabadságot enged az izületeknek (tehát a mozgástartomány szélesebb) a cipőben történő futással összehasonlítva. Ezek alapján merült fel az igény egy olyan futócipőre, mely védi a lábat, anélkül, hogy azt természetes mozgásában korlátozná. És így született meg a Nike Free.
Ez lényegében egy hihetetlenül hajlékony futócipó, mely valahol félúton van a cipőben (10.0) illetve a mezítláb (0.0) futás között. Ezért kapta az eredeti Nike Free az 5.0-ás megjelölést. Ma már nemcsak ez, hanem a 4.0-ás, illetve a 3.0-ás modell is kapható, melyek még közelebb állnak a mezítlábas futáshoz. A 7.0-ás modell pedig inkább a hagyományos futócipőket kedvelőknek fog imponálni.
(Forrás: Wired)
A Reebok EasyTone-t egy sportboltban korábban már felpróbáltam. Akkor azt írtam róla, hogy ez a cipő nem más mint egy nagyon kényelmes, lábrasimuló, klasszikus Reebok, strapabíró anyagokból. Most, az Adidas Budapest Kft. jóvoltából hosszabb távon is tesztelhettem egy fekete-ezüst Reebok EasyTone Street lábbelit.
.jpg)
Talán ezt a cipőtesztet vártam ezidáig a legjobban, hiszen régebben nagy Reebok kedvelő voltam. Első ránézésre egy high-tech, fiatalos, áramvonalas sportcipőt ismerhetünk meg a Reebok EasyTone Street lábbeliben. Oldalán az EasyTone felirat fényvisszaverő tulajdonságokkal rendelkezik. A talpba épített egyensúlyozó párnák oldalról azonnal szembetűnőek. Talán egy kissé magasnak ítélhetnénk ezeket így, terhelésmentes állapotukban, de séta közben egyáltalán nem azok. A kezünket végigfuttatva a felső részen, tapasztalhatjuk, hogy milyen bársonyos az egész. Elöl a lábujjak fölött, apró ovális alakú kivágások biztosítják a minél jobb szellőzést. A cipő belsejében a boka körül egy pamutszerű anyagot találunk, mely eléggé jó tapadást biztosít, de idővel a zokniból leváló bolyhokat biztosan magához tapasztja. Ennek a cipőnek, illetve több idei Reebok modellnek jellegzetessége a SmoothFit technológia, mely a varrásmentes bélést takarja, ami a kidörzsölődés és az irritáció minimalizálását teszi lehetővé. A cipőből a talpbetét könnyedén eltávolítható, így, aki nem volna megelégedve a gyárival, az személyreszabhatja lábbelijét, de én ezzel nem éltem. Szerintem tökéletes az, ami a gyártó beletett.
Felvéve, a felsőrész pontosan úgy viselkedik, ahogy azt első ránézésre vártam, azaz pontosan úgy követi a lábam formáját, mint egy kesztyű az ujjakét. Egyáltalán nem szorít, nem lötyög, ugyanakkor érződik, hogy biztosan tartja a lábam. Lehet, hogy ez a kellemes érzés a SmoothFit technológiának is köszönhető, mindenesetre az én lábamra nagyon jól passzol a Street. Felülnézetből szép, íves a cipő orra.
Az első megtett lépések (járólapon) közben engem egy kicsit zavart a cipő talpa felől érkező kopogó hang. Olyan műanyagos hang jellege volt, ami aztán fokozatosan alábbhagyott illetve rövid időn belül megszűnt. Ezt minden nap tapasztaltam, amikor aznap először vettem fel a cipőt, úgyhogy valószínű, hogy a párnáknak kell néhény lépés, míg "bemelegednek." A talp oldalirányú dőléshajlama nem olyan mértékű, mint mondjuk egy MBT-nél, de érezhetően instabil a cipő. Járáskor az elülső és a hátulsó légkamrák közötti légáramlásból annyi érezhető, hogy talpunk talajjal érintkező része mindig egy "felfújt" légzsákra érkezik, így a csillapítás nagyon hatékony. Ezt a cipőt nem futásra (RunTone) vagy fitness termi használatra (TrainTone) tervezték, de séta és hasonló könnyebb testmozgás során megfelelő utitársunk lesz.
Az elmúlt három hétben amikor tehettem, ezt a cipőt hordtam. Főként aszfalton sétáltam benne, de megfordultam benne kórházi linóleumon, és plázai járólapon is. Röviden, mint egy nagyon kényelmes, könnyű lábbelit jellemeznél az EasyTone Street lábbelit. A láb mozgását nem korlátozza, mint egy ívelt talpú cipő, az instabilitása nem olyan mértékű, hogy állandó odafigyelést igényeljen, a csillapítás illetve a komfortérzet kiváló, és rengeteg szempárt vonz a high-tech design! Az első pár nap, hosszabb sétálás után arra lettem figyelmes, hogy a négyfejű combizmom (m. quadriceps femoris - elöl a térd fölött fut egészen a csípőig) igen intenzíven dolgozik. A Reebok szóróanyaga szerint ez a cipő leginkább a combhajlító, a farizmok illetve a vádli izmait dolgoztatja meg, de én ebből nem éreztem csak a legnagyobb combfeszítőmet. Az viszont elég szépen dolgozott egy darabig. Úgy 10-14 nap után ez a hatás elmúlt, a lában hozzáerősödött a cipőhöz.
Ennyi megtett kilométer után, egy nagyon kényelmes, könnyű, enyhén instabil lábbelinek tartom a Reebok EasyTone-t, mely kiváló választás lesz azoknak, akik kissé "ortopédnak" és nem elég fiatalosnak tartják a gördülőcipőket vagy azoknak, akik meglévő gördülőcipőjük mellé egy sportos, mindennap viselhető "mindenes" cipőt keresnek. Én ez utóbbi kategóriába tartozom; munkába, ahol sokat állok, kiváló szolgálatot teljesít az ívelt talpú szandálom, viszont, amikor szabad, fiatal és sportos akarok lenni, akkor inkább az EasyTone-t választom!
Ezek a lábbelik 20 és 30,000 forint között mozognak, ám érdemes gyakran felkeresni a márkaboltokat, mert például a minap én is belefutottam egy 50%-os árleszállításba a helyi Reebok üzletben. Aki pedig felpróbálta, de valamilyen okból nem vette volna meg a helyszínen, az akár online is rendelhet az EasyTone webshop-ból.
Sajnálatos tény, hogy Amerikában beperelték a Reebok-ot, mert többen megsérültek az Easytone viselése következtében. Az ezzel kapcsolatos bejegyzést itt találhatod!
Kedves Olvasók!
Örömmel jelenthetem be, hogy elindult az első GördülőcipőBlog Nyereményjáték!
Fázik a lába? Most egy egészséges, meleg, téli Dr. Batz talpbetétet nyerhet a RYN SHOP hálózat jóvoltából!
Figyeljétek a blog jobb oldasó menüsorában elhelyezett számlálót, ami nem is olyan régen még csak 57-et mutatott.
Aki ezen a 12,000-es számot látja, azonnal mentse el a képernyőt a "PrintScreen" lenyomásával (PrntScrn gomb; laptopoknál a jobb felső sarokban, asztali billentyűzeteknél középen, a navigációs nyilak fölött található). Ezt követően nyissa meg az alapértelmezett rajzoló programját (Windows gépeken ez a Paint), majd másolja át ide ezt a képet. Ezt legegyszerűbben a "Control" (CTRL) és a "V" billentyűk egymásutáni lenyomásával teheti. Mentse el a képet (nem szükséges levágni belőle), és küldje el a bloghoz tartozó email címre.
Sok sikert mindenkinek!
Biztosan nagyon sokan hallottak már a placebókról, melyek többnyire olyan tabletták, melyek semmilyen hatóanyagot nem tartalmaznak. Nemrég a Wired Magazine egyik érdekes cikkére bukkantam, és gondoltam, megosztom az olvasókkal, mert egyre több tudományos cikket szeretném ezeken az oldalakon bemutatni, és ezek értelmezéséhez elengedhetetlen a placebó hatás vagy újabb nevén, placebó reakció megismerése.
A placebó gyökerei egészen a II. Világháborúig nyúlnak vissza. Történt ekkor, hogy Henry Beecher mellett dolgozó egyik nővérke az ellátandó betegnek azt mondta, hogy morfiumot ad, holott csupán fiziológiás sót adott be neki. Erre a megcsappant készletek késztették a nővért, aki ekkor még nem is tudta, hogy milyen óriási felfedezést tesz, hiszen a "terápia" hatékonynak bizonyult. A katona fájdalmai elmúltak, a fenyegető sokkos állapot kialakulását megfékezték.
Beecher ezt követően visszatért Amerikába, ahol azt javasolta, hogy a gyógyszerkísérletekben hasonlítsák össze a potenciális gyógyszerjelölteket placebókkal. HÍres 1955-ös cikkében (The Powelful Placebo) leírja, hogy számtalan gyógyszerkísérlet bukott meg amiatt, hogy a placebó hatékonyabbnak bizonyult, mint a hatóanyagot tartalmazó pirula. Azt is bebizonyította, hogy a placebó hatása a hatékonyt szert kapó csoporton belül is érvényesül, vagyis maga a tabletta bevétele bír valamilyen gyógyító hatással. 1962-ben az FDA (az amerikai OGYI) előírta, hogy egy-egy új molekulát randomizált kettős vak próbákkal teszteljenek placebó ellenében.
Ma már azt is tudjuk, hogy a placebó hatás mögött testünk saját endogén opiáttermelése (fájdalomcsillapító-, szívritmuscsökkentő-, légzésszámcsökkentő hatások), dopamintermelése (Parkinsonos beteget tüneteit javíthatja), illetve egyéb olyan folyamatok állnak, melyek befolyásolják a hangulatunkat, javítják emlékezőképességünket, enyhítik a bélpanaszokat, segítenek az álmatlanságban szenvedőknek, vagy éppen csökkentik a stresszhormonok (kortizol) termelését.
Egy másik kutató, Benedetti, azt találta, hogy csökkent agyi funkciójú betegek (Alzheimeres betegek súlyosabb csoportja) akiknél az endogén opiát rendszer és az agy akaratlagos központja közötti összeköttetés sérült, több fájdalomcsillapítót igényeltek. Ezt úgy is mondhatnánk, hogy azok akik nem reméltek semmilyen hatást a kezeléstől, mert nem tudták annak jelentőségét felfogni, azoknál az nem is működött olyan hatékonyan.
Ma egyre inkább placebó reakcióról és nem placebó hatásról szoktunk beszélni, hiszen valójában e mögött testünk saját reakciói állnak. Van ellen placebó válasz is, ez a nocebo. Bizonyos prosztatatúltengés elleni gyógyszerek mellékhatásként impotenciát is okoznak. Ha az ilyen szerekkel kezelt betegekben nyomatékosítjuk ezt a kellemetlen mellékhatást, akkor kétszer valószínűbb, hogy impotenciát tapasztalnak ezek a betegek a gyógyszer mellékhatásaként.
További érdekesség, hogy a placebó tabletta mennyisége, színe, formája is hatással van az emberekre:
Miért lehet ez érdekes a gördülőcipők vonatkozásában? Korábban bemutattam egy hölgyet, aki azt állította, hogy miután elkezdte használni kínai gördülőcipőjét, derékpanaszai jelentősen enyhültek, sőt a fájdalomcsillapítók használatát is befejezte. Másrészt az eddig bemutatott és később bemutatásra kerülő kutatásokból sem szűrhetjük ki teljes mértékben a placebó reakciót. Vajon egy új, drága gördülőcipő hatásából mennyi a placebó reakció? Remélem, egyszer ezt is megtudjuk. Addig is íme, néhány érdekes kép a cikkből:
Kedves Olvasók!
Örömmel jelenthetem be, hogy elindult az első GördülőcipőBlog Nyereményjáték!
Fázik a lába? Most egy egészséges, meleg, téli Dr. Batz talpbetétet nyerhet a RYN SHOP hálózat jóvoltából!
Figyeljétek a blog jobb oldasó menüsorában elhelyezett számlálót, ami nem is olyan régen még csak 57-et mutatott.
Aki ezen a 12,000-es számot látja, azonnal mentse el a képernyőt a "PrintScreen" lenyomásával (PrntScrn gomb; laptopoknál a jobb felső sarokban, asztali billentyűzeteknél középen, a navigációs nyilak fölött található). Ezt követően nyissa meg az alapértelmezett rajzoló programját (Windows gépeken ez a Paint), majd másolja át ide ezt a képet. Ezt legegyszerűbben a "Control" (CTRL) és a "V" billentyűk egymásutáni lenyomásával teheti. Mentse el a képet (nem szükséges levágni belőle), és küldje el a bloghoz tartozó email címre.
Sok sikert mindenkinek!
Egy újabb érdekes cikk került a kezembe, mely az eredeti, magasabb talpú MBT hatásait vizsgálta:
Kanadai kutatók nyolc egészséges emberen (5 férfi, 3 nő; átlag életkor: 28,0 év, átlag testsúly: 70,1kg, átlagos testmagasság: 169,5cm) vizsgálták az MBT illetve egy átlagos sportcipő, az Adidas SuperNova, cipők hatásait. A tesztalanyok korábban soha nem viseltek instabil lábbelit, és a vizsgálatot megelőző legalább 6 hónapban nem volt alsó végtagi fájdalmuk vagy sérülésük.
Célkitűzéseik a következők voltak:
A következő hipotéziseket vizsgálták:
A vizsgálatban használt MBT (súlya: 650 gramm):
A vizsgálatban használt Adidas Supernova, a stabil cipők nagykövete (súlya: 358g):
Azt érdekesnek találtam, hogy a tesztalanyokat, akik korábban soha nem viseltek gördülőtalpú cipőt, arra buzdították, hogy a lehető legtöbbet viseljék új MBT lábbelijüket. Mind nagyon becsületesen be is tartotta az utasítást, így átlagosan 9,5 órát (SD=2,1 óra) viselték egy nap két héten keresztül.
Eredmények:
Súlypontkitérés jobb-bal irányba MBT-ben 11,91mm (SD=5,39mm), illetve Adidasban 5,82mm (SD=2,39mm). Súlypontkitérés előre-hátra irányba MBT-ben 27,25mm (SD=9,13mm), illetve Adidasban 17,88mm (SD=5,82mm).
(Bal oldalt az MBT viseléskor létrejött súlypontingadozást láthatjuk, jobb oldalon ugyanezt a stabil lábbeliben)
Az EMG regisztrátum szerint MBT viselésekor több alsó végtagi izom fokozottabban dolgozott. A m. tibialis ant. 70%-kal (szignifikáns változás), a m. gastrocnemius 38%-kal (nem szignifikáns), a vastus medialis 37%-kal (nem szignifikáns), a m. biceps femoris 11%-kal (nem szignifikáns), és a m. gluteus medius 38%-kal (nem szignifikáns) fokozotabb izomaktivitást mutatott a kontroll cipő viseléséhez képest. Az átlagos izomaktivitás növekedés 38%-os volt, mely a statisztikai értelmezés szerint nem volt szignifikáns változás.
A bejegyzésnek nem célja a statisztikai alapok ismertetése, itt mégis kitérek erre röviden. A statisztikában a szignifikáns nem egyenértékű a szó hétköznapi jelentésével (fontos, jelentékeny), hanem azt jelenti, hogy a megfigyelt változás milyen valószínűséggel következhetett be pusztán a véletlennek betudva, vagy épp ellenkezőleg, egy vizsgált hatás következményeként. Jelen esetben a m. tibialis anterior 70%-os aktivitás növekedése nem következhetett be a puszta véletlennek köszönhetően, hanem az MBT ténylegesen jobban megdolgoztatja ezt az izmot. A többi izom aktivitásnövekedése viszont nem olyan nagy mértékű, hogy ugyanezt a kijelentést tegyük. Több adat gyűjtésével, vagyis több tesztalany bevonásával, pontosabb eredményekhez juthatnánk, hiszen itt csak 8 ember vontak be a vizsgálatba. Lehet, hogy ha 800 embert vizsgálnak, akkor a többi izom aktivitásnövekedését is rá tudjuk bizonyítani az MBT-re, de ez a minta nem szolgáltat elég alapot erre.
A járásminta vizsgálatakor megállapították, hogy MBT-ben a bokaizület dorzálflektáltsága (az az állapot, amikor a lábfejemet a lábszáramhoz közelítem, tehát járás közben az a mozgás, amivel a bokámat az útra helyezem) fokozottabb mértékű volt, mint a stabil cipőben.
A hipotézisek közül a következők igazolódtak:
H1: az MBT valóban instabilabb lábbeli, mint az Adidas, és mint olyan valószínű, hogy a különféle egyensúly-, izomerősítő-, és stabilitási tréningek hatékony eszköze lehet.
H2: Felépítéséből adódóan, az MBT lépéskor arra kényszeríti a lábat, hogy az inkább a középső részen érintkezzen először a talajjal, és így a két cipőben történő járás mintázata eltért egymástól.
H3: Séta közben a bokaizületben fellépő erők mértéke a stabil cipőhöz képest nem voltak eltérőek.
H4: Séta közben a térd- és csípőizületekben fellépő erők mértéke a stabil cipőhöz képest nem tért el.
H5: Mint láthattuk, csak az egyik izom esetében találtak meggyőző különbséget a két cipő között.
H6: Séta közben a izomaktivitás mértéke a két cipő esetében nem tért el számottevően.
Sajnálatos, hogy ez a vizsgálat csak ilyen kevés tesztalannyal dolgozott, és hogy csak egyszer - két hét MBT viselés után - vizsgálták az említett paramétereket. A szerzők jelen esetben is csak bizonytalan megállapításokra jutottak, vagyis, hogy talán hasznos lehet az MBT viselése bizonyos koordinációs- és egynesúly tréningek esetében, de további vizsgálatok szükségesek. Remélem,a következő cikk sokkal meggyőzőbb adatokkal és szolid kijelentésekkel lesz tele.
Utolsó kommentek