Egy kedves olvasó hozzászólását szeretném most kiemelni, aki a mezítlábas vagy legalábbis a minimalista cipőben történő futás mellett tette le a voksát:
Kb. két éve futok minimalista cipőben, Lieberman Nature cikke hatására:). Gyerekkoromban versenyszerűen tájfutottam, szinten minimalista cipőben:) mert más nem volt csak vékony talpú tornacsuka. Felnőtt koromban kezdtem futócipőket venni de nem igazan szerettem őket, mert magasnak éreztem és bizonytalannak főleg terepen. Nekem nagyon bejött ez a fajta futócipő, sokkal stabilabb, mint a hagyományosban futni (teljes mezítlábhoz már papírkutyának érzem magam). A sarokra érkezésről hamar leszokik az ember, miután egy-két kavicsot telibetalált, a futótechnikám szerintem hatékonyabb lett rövidebb lépések, minimális fel-le mozgás. Es a puha erdei talajon tényleg élmeny így futni viszont pl. betonon én szoktam cipőt viselni (de magasítas nelkülit, aminek puhább a középtalpa és nincs sarokvédelme), mert ott kemény a becsapódas minimalista cipőben is.Ha sikerül a lányomnak is minimalista cipőt veszek kinti cipőnek (játszótérre, túrahoz).
Utolsó kommentek