Az ember talán ritkán csodálkozik rá saját teste szépségeire, pedig maga az emberi test, annak minden egyes csontjával és izületével, egy építészeti remekmű. Vizsgáljuk meg most közelebről a blog témájához leginkább közel álló testrészünket, a lábat.
Az emberi láb vázát 26 darab csont alkotja:
- 7 lábtőcsont (talus vagy ugrócsont, calcaneus vagy sarokcsont, os cuboidale vagy köbcsont, os naviculare vagy sajkacsont, és három os cuneiforme vagy ékcsontok)
- 5 metatarsus vagy lábközépcsont
- 14 phallanx vagy ujjperccsont
(Forrás: http://napfonatmasszazs.mindenkilapja.hu/html/18830103/render/a-lab)
A talus (ugrócsont) közvetlenül a tibia (sípcsont) alatt helyezkedik el, és felső nyereg alakú része viseli a test teljes súlyának felét (egy láb esetében).
A talus (ugrócsont) a test súlyát egyenlő arányban elosztva közvetíti a calcaneus (sarokcsont) illetve a lábközépcsontok irányába.
A calcaneus (sarokcsont) a láb legerősebb és legnagyobb csontja, alakja leginkább pisztolymarkolathoz hasonlít.
A láb legfontosabb és legjellemzőbb struktúrái a boltozatok. A lábon külső (lateralis) és belső (medialis) hosszanti-, illetve harántboltozatot különítünk el. A belső hosszanti boltozat a sarokcsont középső gumójától indul, és az ugrócsonton, a sajkacsonton, a belső ékcsonton át az első lábközépcsont fején, pontosabban az ahhoz tartozó két szezámcsonton támaszkodik meg elöl. Ennek az ívnek a legmagasabb pontja nem az ív közepére, hanem attól kissé hátrafelé az ugrócsontra esik, így az ugrócsont viseli a testsúlyt. A hosszanti boltozat kritikus pontja az ugrócsont fejének alátámasztása a sarokcsont elülső része és a sajkacsont között. Ezt a feladatot az ún. ligamentum calcaneonaviculare plantare (magyarul ugró ín) látja el. Alkati gyengeség, megnövekedett testsúly, álló életmód ezt az ínt elgyengíti, ennek következtében az ugrócsont lejjebb kerül, a boltozat magassága csökken, és a belső boka lesüllyed. Nedves lábbal sima felületen készített talplenyomaton ez az elváltozás könnyedén felismerhető.
A külső hosszanti boltozat a sarokcsonttól indulva, a köbcsonton át, a külső két lábközépcsontig húzódik. Ez csak terheléstől mentes lábon figyelhető meg jól, mivel álló helyzetben a talajhoz simul. Ezzel szemben a belső hosszanti boltozat terhelt állapotban is csak minimális mértékben lapul el.
A keresztboltozat kialakításában a köbcsont, a három ékcsont és a lábközépcsontok fejei (sarokhoz közelebb lévő végei) vesznek részt. Ennek következtében ez a boltozat ferde; a külső talpél irányából előre és befelé halad. A boltozat belső végpontja (ékcsontok) jóval magasabban áll, mint külső végpontja (köbcsont). A boltozat legmagasabb pontja a középső ékcsontra esik. Még a lábközépcsontok vonalában is érvényesül a harántboltozat oly módon, hogy a II-IV. lábközépcsontok fejei még terhelt lábon is magasabban állnak, mint az I. és az V. lábközépcsontok fejei. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy rajtuk nincs teher. Annyit azonban igen, hogy az egyébként maximálisan a lábközépcsontok vonala közepén jelentkező teher egyenletesen oszlik meg az egész vonal mentén. Ez abból is felismerhető, hogy a harántboltozat kóros lesüllyedése (igazi lúdtalp) folytán a középső lábközépcsontok alatti talpbőrön túlzott bőrkeményedés alakul ki fokozott elszarusodás következtében.
A lábboltozatokat a következő képen tekinthetjük át:
(Forrás: http://www.arthursclipart.org/medical/skeletal/arches%20of%20the%20foot.gif)
Az eddigieket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a test súlya a sarokcsont és a lábközépcsontok között egyenlő mértékben oszlik el úgy, hogy a a talajjal csak a sarokcsont illetve az I-es (legbelső) és az V-ös (legkülső) lábközépcsont érintkezik. Ez azért fontos, mert így a lábat ellátó erek és idegek, illetve a talp saját izmai nem nyomódnak össze a test saját súlya alatt.
Felhasznált irodalom: Clinically Oriented Anatomy. 3rd edition. Keith L. Moore)
További olvasnivaló: láb.lap.hu
Utolsó kommentek