Sőt, ami azt illeti 6 év után erre cseréltem le a Ryn Tracker White szandálomat, amit ezidáig nyúztam a munkahelyen napi 8, néha 16 vagy akár 24 órában is. Ez a szandál, amiről 2010-ben írtam először, rászolgált már a cserére. A mostani állapotáról később fogok tudni fotókkal szolgálni.
Akkor lássuk, hogy mit fogok az elkövetkező 5-6 évben hordani. A Joya White Balance nem mai modell, már 2010-ben az egészségügyi dolgozóknak ajánlott instabil/görbülő talpas lábbeli összeállításomban is írtam róla. Én már akkor kinéztem magamnak, de akkor még nagyon fiatal volt a Ryn-em, és látszott, hogy sok évig fogja bírni. Most három hét intenzív használat után írom le nektek tapasztalataimat.
A Joya teljesen más mint a Ryn. Aki szereti az igazi gördülőtalpas élményt, illetve, azt hogy a cipő a kemény ívének köszönhetően szinte gyorsítja lépteit, és nem zavarja, hogy kissé nehéz a lábbelije, az válassza a Ryn-t. A Joya ezzel szemben puha, könnyű, és minden irányban kicsit instabil. Felpróbáltattam nyugdíjas édesapámmal, neki nem jött be, azzal érvelt, hogy nem érzi magát benne biztonságban. Ez talán kicsit túlzó kifejezés, de tény, hogy ezt is szokni kell.
Viszont rendkívüli élményt nyújt a puha talp, egyenesen szórakoztató. Kicsit tényleg olyan mintha homokban sétálgatna az ember, de azért annyira nem süppedős. Ezt a klumpát lehet papucsként illetve bebújós klumpaként is használni. Ha papucsként kívánjuk hordani, akkor a pántot egy svájci zászlóval díszített patent tartja a helyén. Ez a piros patent és a szépen megmunkált bőr jól harmonizálnak együtt.
Ahogy a fenti kép is mutatja, bár elsőre gördülőcipőnek tűnik, ha belebújunk, és teljes súlyunkkal terheljük, a talp elsimul. Talán ez a puha réteg lehetne világosabb, mert így egy kicsit elüt a fehér felső résztől, legalábbis a fent emlegetett cikkben egy meggyőzőbb képet láthatunk.
A varrások szépen kidolgozottak, az illesztések pontosak. Remélem sokáig így is marad, de erről folyamatosan be fogok számolni. Az elmúlt néhány hétben nagyon vigyáztam rá, és minden egyes ütődésnél félve néztem meg a klumpát, mert azt gondoltam, hogy felhasadt a bőr rajta, de szerencsére nem. Az előző képen is jól látszik, hogy a klumpa szellőzése minimális, egyedül kétoldalt, felül van egy gumis rész, ami tud némi légmozgást biztosítani, de összességében ez egy nagyon zárt cipő. Ez egyrészt előny lehet, ha a munkavédelmet soroljuk első helyre, de a láb higiéniája hosszú távon biztosan sérülni fog.
A Joya talpszerkezete a következő rétegekből áll, felülről a padló irányába:
- Légáteresztő talpbetét.
- Active airpump (keringteti a levegőt a cipő belsejében)
- Puha és vastag talpbelső (ez biztosítja a cipő 360 fokos instabilitását)
- Csúszásgátló gumitalp
A Joya nemcsak látszólag mutat hasonlóságot a korai MTB-kel, hiszen az MBT atyja, Karl Müller áll e mögött a termék mögött is, és itt is a sarokrész a legpuhább elem a talpszerkezetben. De az MBT-vel ellentétben itt az egész talp, ha csak minimálisan is, de instabil és biztosítja a páratlan érzést.
Ezek után nincs más dolgom, mint hordani, és beszámolni Önöknek, hogyan bírja a munka strapáját a csinos lábbeli. Ha bármilyen kérdésük lenne ezzel a termékkel kapcsolatban, kérem írják meg a komment részbe vagy emailben. További fotókat is szívesen készítek igény szerint.
Utolsó kommentek