Hazánk szűkölködik a pálmafákkal övezett, napos, homokos tengerpartokban, így sok potenciális vásárló fantáziája indul el akkor, amikor egy cipősdobozon azt látja, hogy "olyan ebben a cipőben járni, mintha a puha homokon lépne." Ezt a mondatot legelőször valószínűleg az MBT használta marketing anyagában, hiszen nagyon-nagyon sok más kereskedő, aki szintén beállt az instabil talpú lábbelik forgalmazásába, a mai napig használja ezt a mondatot, vagy annak variációját.
Rendben, elfogadom, el tudom képzelni, hogy milyen szuper lehet mezítláb sétálgatni a forró homokban, egy festői szigeten. De biztos, hogy a piacra vagy plázába is "homokban" sétálnék másfél, majd hazafelé újabb másfél kilométert?
A képen látható tanulmány olvasását követően erre egyértelműen "nem" a válasz. Az közismert, hogy homokban sokkal nehezebb a járás, de mennyire? Az eredmények szerint 2,1-2,7-szer több energiabefektetést igényel az, ha valaki homokon sétál. Ez egyrészt abból adódik, hogy maga az izmok működése sem olyan hatékony, mint keményebb talajon járáskor, illetve a lábunk a homokot is eltolja (a sarok mélyen a homokba süpped, a láb a homokon fizikai értelemben munkát végez), ami mind értékes kalóriákba kerül. A kutatás a homokban való futásra is kitér. Érdekes, hogy a futás hatékonysága nem csökken annyival, mint a sétálásé, ha homokban végzik. Ez utóbbi esetben 1,15-ször kell több energia, ha homokon kívánunk futni.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mondjuk egy gördülőcipőben ugyanolyan nehéz lenne sétálni, mintha homokban sétálgatnánk. A gyártók ezzel inkább arra kívánnak utalni, hogy a különféle technológiai megoldások a homokhoz hasonlóan csökkentik a lábat érő mechanikai erőket mozgáskor. Azáltal, hogy a sarok mélyebben a homokba fúrja magát mint az előláb (utolsó képen a középső ábra), a test hossztengelye kiegyenesedik, vagyis javul a tartás, továbbá a vállak dorsalisabb (hátrafelé mozdulnak el) állásúak lesznek, a mellkas előemelkedik. Ez utóbbi a légzésre is pozitív hatással lehet.
Utolsó kommentek